Igaz,ez nem ebben az évben volt,de életem top 3 túrájában ott a helye:)Kivettük egy kis házat szilvesztrre Kishután és 31.én elmentünk Gonzival túrázni egyet.Nagyon jó volt.A terv: Kishuta-Kőkapu-Rostallo-Mlaka-rét-Gerendás-rét-Eszkála-Nagyhuta-Kishuta.10 körül indultunk a szállásról,benéztük még előtte a kocsmába,ahol találkoztunk egy csávóval aki megkínált minket az Ő ,,spécijével".Nagyon finom volt.Kishutáról Kőkapuig van kisvasút is,de az télen nem működik így kb. 1,5-2 óra gyaloglás várt ránk Kőkapuig.
Rostallótol elég jó volt az út Mlaka rétig,bár a jelzések hagytak maguk után némmi kívánnivalót.Egyszer kétszer nem igazán tudtuk merre kell menni,tájoló sem volt nálunk szóval a szerencsére hagytkoztunk ami itt még mellettünk állt.
Mlaka rét után a Kerek-kői elágazáshoz lejtő megy nagyjából végig.Megpróbáltunk rajta csúszkálni,mert volt hóóó,de több időbe telt mintha gyalogoltunk volna.Gerendás rét felé találkoztunk egy aranyos kis túristacsoporttal akik pia szünetet tartottak,és figyelmeztettek minket,hogy amerre mi megyünk ott már 2008 volt.Nem mentünk fel Kerek-kőre,nem is tudom hogy pontosan miért...Köd volt,kedvünk se volt nagyon és Gonzi ivócsövébe befagyott a víz.A kerek-kői elágazás után jött talán a legunalmasabb szakasz,ráadásul fagyott volt,és a végére már nagyon fájt rajta a lábunk.
Rohadtul nem láttunk semmit,mert nagyon köd volt.Én már itt kezdtem kimerülni,már túl voltunk a felén rendesen az útnak és le kellett térnünk Nagyhuta felé.Na hát a jelzést,megint nem nagyon találtuk,de a szerencse még mindig velünk volt.De lehet hogy csak Gonzi tehetségének köszönhetjük a dolgokat.Rohadt boldogok voltunk,hogy mostmár csak ezen kell végigmenni és már semmi rossz nemjöhet,közel is vagyunk.Csináltunk is egy közös sztárfotót,és felpakoltunk hóval,hogy vigyünk Kishutára a többieknek mert ott még nem volt hó.
Ezután jött egy emelkedő amin majdnem meghaltunk.Nagyon fáradtak voltunk már meg minden,azt hittük hogy olyankorra már otthonleszünk...De hát nem.Felmentünk.Itt már nagyon kezdett sötétedni,és jött egy óriási kanyar,amit úgy döntöttük,hogy levágunk...Rossz döntés volt.Az út nem arra ment,és mehettünk vissza.Ez volt az első és utolsó levágásunk aznap.Én elég dühös voltam,hogy feleslegesen mentünk,időtvesztettük,nem akartam sötétben benmaradni,ráadásul azt a hülye havat is cipeltük.Utána már csak követtük a jelzést,ami néha megint el volt rejtve eléggé.Aztán olyan 4-4:30 korül kiértünk Nagyhutára és felszabadultunk.Nagyon jó volt a hajam is:)
Aztán szépen ,,haza" gyalogoltunk,ettünk és kültünk a ,,terarszra".Néztük a hegyek árnyékát,és pont tüzijáték volt,amit csak hallottunk.Nagyon hangulatos volt.Olyan jó volt kimerültnek és elégedettnek lenni:)Jól búcsúztattuk a 2007es évet szerintem.Legalábbis nekem nagyon jó volt.
Rostallótol elég jó volt az út Mlaka rétig,bár a jelzések hagytak maguk után némmi kívánnivalót.Egyszer kétszer nem igazán tudtuk merre kell menni,tájoló sem volt nálunk szóval a szerencsére hagytkoztunk ami itt még mellettünk állt.
Mlaka rét után a Kerek-kői elágazáshoz lejtő megy nagyjából végig.Megpróbáltunk rajta csúszkálni,mert volt hóóó,de több időbe telt mintha gyalogoltunk volna.Gerendás rét felé találkoztunk egy aranyos kis túristacsoporttal akik pia szünetet tartottak,és figyelmeztettek minket,hogy amerre mi megyünk ott már 2008 volt.Nem mentünk fel Kerek-kőre,nem is tudom hogy pontosan miért...Köd volt,kedvünk se volt nagyon és Gonzi ivócsövébe befagyott a víz.A kerek-kői elágazás után jött talán a legunalmasabb szakasz,ráadásul fagyott volt,és a végére már nagyon fájt rajta a lábunk.
Rohadtul nem láttunk semmit,mert nagyon köd volt.Én már itt kezdtem kimerülni,már túl voltunk a felén rendesen az útnak és le kellett térnünk Nagyhuta felé.Na hát a jelzést,megint nem nagyon találtuk,de a szerencse még mindig velünk volt.De lehet hogy csak Gonzi tehetségének köszönhetjük a dolgokat.Rohadt boldogok voltunk,hogy mostmár csak ezen kell végigmenni és már semmi rossz nemjöhet,közel is vagyunk.Csináltunk is egy közös sztárfotót,és felpakoltunk hóval,hogy vigyünk Kishutára a többieknek mert ott még nem volt hó.
Ezután jött egy emelkedő amin majdnem meghaltunk.Nagyon fáradtak voltunk már meg minden,azt hittük hogy olyankorra már otthonleszünk...De hát nem.Felmentünk.Itt már nagyon kezdett sötétedni,és jött egy óriási kanyar,amit úgy döntöttük,hogy levágunk...Rossz döntés volt.Az út nem arra ment,és mehettünk vissza.Ez volt az első és utolsó levágásunk aznap.Én elég dühös voltam,hogy feleslegesen mentünk,időtvesztettük,nem akartam sötétben benmaradni,ráadásul azt a hülye havat is cipeltük.Utána már csak követtük a jelzést,ami néha megint el volt rejtve eléggé.Aztán olyan 4-4:30 korül kiértünk Nagyhutára és felszabadultunk.Nagyon jó volt a hajam is:)
Aztán szépen ,,haza" gyalogoltunk,ettünk és kültünk a ,,terarszra".Néztük a hegyek árnyékát,és pont tüzijáték volt,amit csak hallottunk.Nagyon hangulatos volt.Olyan jó volt kimerültnek és elégedettnek lenni:)Jól búcsúztattuk a 2007es évet szerintem.Legalábbis nekem nagyon jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése