2008. február 20., szerda
Közérdekű közlemény
Március 29.(szombat) folytatjuk a Zemplén 700-at,a Zemplénbe...:)1600ft,reggel megyünk etse jövünk.Bencus is jön már!Fizetni tavaszi szünet előttig,az első befizető megintcsak ajándékban részesül.
2008. február 11., hétfő
Február 10
Vasárnap reggel indultunk itthonról a Zemplén 700 megkezdésére.Sikerült összeszednem 10 embert+még jött anya is.Tele volt a busz,és már az elején jól kezdődött minden.Cerka megérintette a lelkemet,férrehívott és azt mondta,hogy nem fog csúfolni mert itt van anyukám:)A csúfolás nála az,hogy azt mondja nekem hogy Zombi.Regéc előtt leszálltunk a buszról és nekiindultunk a 4 kijelölt csúcsunknak.Félig én voltam a túravezető félig nem.Első csúcsunk Nagy Péter menykő volt,és tökjól beláttam onnan,azt ami még decemberben csináltunk Gonzival.Tájolgattam Gézával,anya meg fényképezkedni akart,én meg siettségemben leejtettem.Sajnálom.Nem lett semmi baja csak egy picit megkarcolódott.Megtudta milyen nehéz az élet.Attól függetlenül,még nagyon jó képeket csinált:)
A terep elég jó volt,bár a nap nem sütött annyira,mint előző nap a Bükkben,de hóvirággal itt is találkoztunk.Nagy Péter után jött a Pengő kő,Dorgó tető,Kerékkötő kő utoljára pedig a Nagy Bekecs.Nagy Bekecsről mentünk Regécre a buszhoz,kicsit meredek rész volt,de Cica mamáék itt is csak úgy suhantak lefelé.Tóni hazafelé közös imára bíztatta a társakat,ami valamilyen szinten meg is történt.
A terep elég jó volt,bár a nap nem sütött annyira,mint előző nap a Bükkben,de hóvirággal itt is találkoztunk.Nagy Péter után jött a Pengő kő,Dorgó tető,Kerékkötő kő utoljára pedig a Nagy Bekecs.Nagy Bekecsről mentünk Regécre a buszhoz,kicsit meredek rész volt,de Cica mamáék itt is csak úgy suhantak lefelé.Tóni hazafelé közös imára bíztatta a társakat,ami valamilyen szinten meg is történt.
Február 9
Túravezetői második túra.Na ez azért már jobbb volt:)Előtte kaptunk házifeladatot is.Meg kellett nézni hogy milyen távolság,mekkora szintemelkedés,hol akarnék pihenőt tartani meg ilyesmik.Kocsival mentünk Lillafüred elé,a Herman Ottó emlékparkba,onnan pedig:-Gulicska-Hajnalka forrás-Fehérkő-Lillafüred-Szeleta-bg.-Molnár szikla-Herman O.Szarrá röhögtem magam az egész úton.Ebben a túravezetői csoportban inkább ilyen idősebb emberek vannak,és olyan poénokat nyomnak hogy az valami hihetetlen.Van egy volt bombaszakértő vagy valami ilyesmi is Miklós bá.Vannak olyanok is akik életükben most először járnak a természetben.Hát az út az nagyon szép volt,Gulicskán ,,tájolgattunk" kicsit meg ilyesmik.
Mindig más volt a túravezető.Az ,,igazi" túravezető nekem egy picit szabályosnak tűnik.De hát ez van.A túra elején vannak nagyobb emelkedők,de összességében elég lightos az egész.Fehér kő nagyon szép ráadásul láttam egy másik nagyonszép kutyát is.Emlékeztetett Izrára:)
Itt én voltam a túravezető.Nem is hallgatott rám senki,még az igazi sem.Csak páran jöttek utánam,és amikor megmondtam István bácsikának hogy nem az van hogy a túravezető után kell mennie mindenkinek?Kitalált valamit amivel kihúzhatta magát.Mindegy,akik utánam jöttek,ők gratuláltak és azt mondták hogy én voltam a legjobb.Ahogy beértünk Lillafüredre Miklós bá óriási poénokat engedett.,,Látod Zsófi,ha Lilla lennél akkor..." Erre Imre: ,,Akkor Zsófiról nevezték volna el Lillát."
Üldögéltünk kicsit az állomáson,aztán elidnultunk befejezni a dolgokat.A Szeleta barlangba lementünk,hogy őszinte legyek nagy.
De nekem nem barlang(sajnálom),mármint szinte csak egy nagy terem és kész.De azért jó volt.Ja amúgy z idő is csúcs volt,sütött a nap végig.A szemüvegem megint bepárásodott rendesen.Mostmár nem tudom,mit fogok bevezetni ellene.De azért még szeretem:)Ezután jött a Molnár szikla,és már végeztünk is.
Összességében jó volt.
Mindig más volt a túravezető.Az ,,igazi" túravezető nekem egy picit szabályosnak tűnik.De hát ez van.A túra elején vannak nagyobb emelkedők,de összességében elég lightos az egész.Fehér kő nagyon szép ráadásul láttam egy másik nagyonszép kutyát is.Emlékeztetett Izrára:)
Itt én voltam a túravezető.Nem is hallgatott rám senki,még az igazi sem.Csak páran jöttek utánam,és amikor megmondtam István bácsikának hogy nem az van hogy a túravezető után kell mennie mindenkinek?Kitalált valamit amivel kihúzhatta magát.Mindegy,akik utánam jöttek,ők gratuláltak és azt mondták hogy én voltam a legjobb.Ahogy beértünk Lillafüredre Miklós bá óriási poénokat engedett.,,Látod Zsófi,ha Lilla lennél akkor..." Erre Imre: ,,Akkor Zsófiról nevezték volna el Lillát."
Üldögéltünk kicsit az állomáson,aztán elidnultunk befejezni a dolgokat.A Szeleta barlangba lementünk,hogy őszinte legyek nagy.
De nekem nem barlang(sajnálom),mármint szinte csak egy nagy terem és kész.De azért jó volt.Ja amúgy z idő is csúcs volt,sütött a nap végig.A szemüvegem megint bepárásodott rendesen.Mostmár nem tudom,mit fogok bevezetni ellene.De azért még szeretem:)Ezután jött a Molnár szikla,és már végeztünk is.
Összességében jó volt.
Január 19
A túravezető csoporttal első ,,közös" túra.Izgalmas volt.A cserehátban voltunk,végig szakadt az eső egy darab képet nemcsináltam,nem volt kedvem.Ez a túra nem szerepel a kedvencek között.Nem igazán élveztem.A táskám egy kicsit beázott,nem értem pontosan miért,amikor vízálló,dehát ez van.Legalább a ruhám nem:)Hó is volt ám és eső!Láttunk őzeket,akik előttünk futottak át.Pár leendő túravezető társam eléggé átázott,és ezért rövidítettünk a túrán.Úrsiten alig emlékszem már valamire is.Látszik hogy nem élveztem annyira.De azért nem volt rossz.
Január 1
Még mindig Kishuta,de mostmár csatlakoztak hozzánk a többiek is,egy kis levzető túrára.A Som hegyre mentünk föl úttalan utakon.Úttalak útközben talált Misu egy magányos majomkenyérfát.Felfelé sikeresen kikerültük a gazokat,amiből volt jó sok viszont lefelé az Urak másfelé mentek,mondván hamarabb ott lesznek.Én és Dóri mentünk ahol jöttünk kényelmes.Csináltam pár elég szép képet szerintem.Mire leértünk csak a srácok káromkodását hallottuk,és ,,állítólag" olyan bózótokon jöttek le,amire ha ráléptek,felnyomta őket.Jól kiválasztották az utat.Mire hazaértünk töltöttkápoztát főztünk,sótlanul.
2008. február 10., vasárnap
December 31
Igaz,ez nem ebben az évben volt,de életem top 3 túrájában ott a helye:)Kivettük egy kis házat szilvesztrre Kishután és 31.én elmentünk Gonzival túrázni egyet.Nagyon jó volt.A terv: Kishuta-Kőkapu-Rostallo-Mlaka-rét-Gerendás-rét-Eszkála-Nagyhuta-Kishuta.10 körül indultunk a szállásról,benéztük még előtte a kocsmába,ahol találkoztunk egy csávóval aki megkínált minket az Ő ,,spécijével".Nagyon finom volt.Kishutáról Kőkapuig van kisvasút is,de az télen nem működik így kb. 1,5-2 óra gyaloglás várt ránk Kőkapuig.
Rostallótol elég jó volt az út Mlaka rétig,bár a jelzések hagytak maguk után némmi kívánnivalót.Egyszer kétszer nem igazán tudtuk merre kell menni,tájoló sem volt nálunk szóval a szerencsére hagytkoztunk ami itt még mellettünk állt.
Mlaka rét után a Kerek-kői elágazáshoz lejtő megy nagyjából végig.Megpróbáltunk rajta csúszkálni,mert volt hóóó,de több időbe telt mintha gyalogoltunk volna.Gerendás rét felé találkoztunk egy aranyos kis túristacsoporttal akik pia szünetet tartottak,és figyelmeztettek minket,hogy amerre mi megyünk ott már 2008 volt.Nem mentünk fel Kerek-kőre,nem is tudom hogy pontosan miért...Köd volt,kedvünk se volt nagyon és Gonzi ivócsövébe befagyott a víz.A kerek-kői elágazás után jött talán a legunalmasabb szakasz,ráadásul fagyott volt,és a végére már nagyon fájt rajta a lábunk.
Rohadtul nem láttunk semmit,mert nagyon köd volt.Én már itt kezdtem kimerülni,már túl voltunk a felén rendesen az útnak és le kellett térnünk Nagyhuta felé.Na hát a jelzést,megint nem nagyon találtuk,de a szerencse még mindig velünk volt.De lehet hogy csak Gonzi tehetségének köszönhetjük a dolgokat.Rohadt boldogok voltunk,hogy mostmár csak ezen kell végigmenni és már semmi rossz nemjöhet,közel is vagyunk.Csináltunk is egy közös sztárfotót,és felpakoltunk hóval,hogy vigyünk Kishutára a többieknek mert ott még nem volt hó.
Ezután jött egy emelkedő amin majdnem meghaltunk.Nagyon fáradtak voltunk már meg minden,azt hittük hogy olyankorra már otthonleszünk...De hát nem.Felmentünk.Itt már nagyon kezdett sötétedni,és jött egy óriási kanyar,amit úgy döntöttük,hogy levágunk...Rossz döntés volt.Az út nem arra ment,és mehettünk vissza.Ez volt az első és utolsó levágásunk aznap.Én elég dühös voltam,hogy feleslegesen mentünk,időtvesztettük,nem akartam sötétben benmaradni,ráadásul azt a hülye havat is cipeltük.Utána már csak követtük a jelzést,ami néha megint el volt rejtve eléggé.Aztán olyan 4-4:30 korül kiértünk Nagyhutára és felszabadultunk.Nagyon jó volt a hajam is:)
Aztán szépen ,,haza" gyalogoltunk,ettünk és kültünk a ,,terarszra".Néztük a hegyek árnyékát,és pont tüzijáték volt,amit csak hallottunk.Nagyon hangulatos volt.Olyan jó volt kimerültnek és elégedettnek lenni:)Jól búcsúztattuk a 2007es évet szerintem.Legalábbis nekem nagyon jó volt.
Rostallótol elég jó volt az út Mlaka rétig,bár a jelzések hagytak maguk után némmi kívánnivalót.Egyszer kétszer nem igazán tudtuk merre kell menni,tájoló sem volt nálunk szóval a szerencsére hagytkoztunk ami itt még mellettünk állt.
Mlaka rét után a Kerek-kői elágazáshoz lejtő megy nagyjából végig.Megpróbáltunk rajta csúszkálni,mert volt hóóó,de több időbe telt mintha gyalogoltunk volna.Gerendás rét felé találkoztunk egy aranyos kis túristacsoporttal akik pia szünetet tartottak,és figyelmeztettek minket,hogy amerre mi megyünk ott már 2008 volt.Nem mentünk fel Kerek-kőre,nem is tudom hogy pontosan miért...Köd volt,kedvünk se volt nagyon és Gonzi ivócsövébe befagyott a víz.A kerek-kői elágazás után jött talán a legunalmasabb szakasz,ráadásul fagyott volt,és a végére már nagyon fájt rajta a lábunk.
Rohadtul nem láttunk semmit,mert nagyon köd volt.Én már itt kezdtem kimerülni,már túl voltunk a felén rendesen az útnak és le kellett térnünk Nagyhuta felé.Na hát a jelzést,megint nem nagyon találtuk,de a szerencse még mindig velünk volt.De lehet hogy csak Gonzi tehetségének köszönhetjük a dolgokat.Rohadt boldogok voltunk,hogy mostmár csak ezen kell végigmenni és már semmi rossz nemjöhet,közel is vagyunk.Csináltunk is egy közös sztárfotót,és felpakoltunk hóval,hogy vigyünk Kishutára a többieknek mert ott még nem volt hó.
Ezután jött egy emelkedő amin majdnem meghaltunk.Nagyon fáradtak voltunk már meg minden,azt hittük hogy olyankorra már otthonleszünk...De hát nem.Felmentünk.Itt már nagyon kezdett sötétedni,és jött egy óriási kanyar,amit úgy döntöttük,hogy levágunk...Rossz döntés volt.Az út nem arra ment,és mehettünk vissza.Ez volt az első és utolsó levágásunk aznap.Én elég dühös voltam,hogy feleslegesen mentünk,időtvesztettük,nem akartam sötétben benmaradni,ráadásul azt a hülye havat is cipeltük.Utána már csak követtük a jelzést,ami néha megint el volt rejtve eléggé.Aztán olyan 4-4:30 korül kiértünk Nagyhutára és felszabadultunk.Nagyon jó volt a hajam is:)
Aztán szépen ,,haza" gyalogoltunk,ettünk és kültünk a ,,terarszra".Néztük a hegyek árnyékát,és pont tüzijáték volt,amit csak hallottunk.Nagyon hangulatos volt.Olyan jó volt kimerültnek és elégedettnek lenni:)Jól búcsúztattuk a 2007es évet szerintem.Legalábbis nekem nagyon jó volt.
Okok
Nos.Hát ezen a hétvégén két elég jó túrán voltam,és elhatarázotam hogy mostmár ezeknek nyomot is kéne csinálni.Csak azért,hogyha egyszer lenne valami az agyammal főleg az emlékezet részével,na akkor jól jöjjön ez a kis blog:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)