MÁTRABÉRC '09

Kicsit régen írtam... Nem nagyon voltam olyan hűha helyen csak itt a Zemplénben. Tavaszi szünetben Pfalu, meg holnap is oda megyünk,de most viszünk bicajt is...Remélem jó lesz. Na de most szóljuk a Mátrabércről:

Mátrabérc 2009

Hűha. Életem első Mátrabérce, és második teljesítménytúrája… Talán kicsit erősre sikeredett a választás. Tavaly a Zemplén 50el kezdődött minden, ami amúgy nem is olyan sok.

Szóval már jó előre kinéztem hogy akkor Mátrabérc. Vagyis Hanák Kolos, de Gézu azt mondta hogy ha megyünk akkor menjünk a Mátrabércre. Hát ha ő mondja nekem jó. ’96ban már megcsinálta egyszer, gondoltam csak tudja mit beszél.

Legnagyobb gondom az volt, hogy hogy készüljek fel. Nem jártam minden héten a hegyekbe, de jártam futni. Azért azt se olyan halálosan, olyan 4km hetente párszor… Teljesen kétségbe voltam esve, hogy nem tudom hogy elégé fel vagyok e készülve. Nem is gondoltam, hogy mennyit fog majd számítani az hogy fejben hogy állok.

Pénteken indultunk itthonról, és Sirokon aludtunk, ahol kaptunk egy óriási alkoholos M betűt a kezünkre. Amikor lefeküdtünk nem is voltak olyan sokan a tornaterembe, de reggelre azért elég sokan lettünk. Az éjszakáról annyit, hogy elkelt a füldugó, és még így is kb. óránként felkeltem. Szerencsére a női mosdóban sosem volt sor.:)

Reggel fél 5 kor ébredés, be ki be ki pakolás, fogalmunk sem volt hogy mi kéne, mi nem mi lesz felesleges… Hát majd legközelebb jobban pakolok. Vittem 2 0,75st, 2 szendvicset meg egy rakat csokit. Legközelebb egy 0,75s , 1 pici szendvics, és pár csoki. A csoki 80%át hazahoztam….

Szóval a tornateremből busz elvit minket az állomásra, ott gyorsan leadtuk a papírokat ,és már majdnem rajt volt. Eléggé fáztam, de gondoltam úgyse tart sokáig… Hát nem is tartott. Max. 15 perc kellett, és már nem is fáztam.

A rajtál találkoztunk Sherlokkal meg Imivel, de külön indultunk el. Még itthon úgy terveztük, hogy majd lefelé futás felfelé kényelmesen, síkon pedig tempó. Hát maradjunk annyiban hogy a többiek nem nagyon ragaszkodtam ehhez, le is maradtam. Már az elején futottak síkon is,hát mentem én is. Egy darabig… Elég korán lemaradtam, és egyedül maradtam. Kezdtem rosszul érezni magam, hogy egyedül megyek. Kb. egy fél óra múlva, lövésem sincs hol, Gézáék megvártak, azt mondták, hogy vagy 10 perce várnak. Hát mondtam jó. A füzetecském és minden más ilyen infos papírom Gézánál volt, így sose tudtam pecsételni, vagy megnézni hogy hol járok stb…

8kor álltam meg pihenni meg inni először, aztán indultam is tovább, még egy fél csokit se bírtam megenni, de ezek az ízesített vizek szerintem nagyon jók. Jana Citromos 4ever
Aztán Kékesre menet, egyre rosszabbul éreztem magam, szinte a cél óra egyedül megyek, a többiek már biztos elhúztak, rám várnak… Pont jókor jött utánam 3 ,,bácsi’’, hallgattam mit beszélnek, kérdeztem tőlük mennyi van még Kékesig stb… Kicsit elkezdtünk beszélgetni, de jó volt mert így legalább tartottam velük a tempót, meg pont belekerültem egy kicsit nagyobb csoportba. Szerintem halál gyorsan mentem felfelé. Háromnegyed 10 körül bekapcsoltam a telefonom, hogy felhívjam a többieket, hogy merre járnak meg pecsételjenek nekem is, de mire tárcsáztam volna, megszólalt egy hang hogy szia Zsófi. Hát mondom hello Gézu , hát te? Kiderült, hogy ő is lemaradt a többiektől, és utolértem. Hát ez jól jött, legalább nem megyek már egyedül. Az a 3 srác már elszáguldott, mert nevezni akartak a Hanák Kolosra. Mi is úgy terveztük… Fel is értünk amúgy pont 10re, de nem tudtuk hogy hol kell nevezni, meg inkább ittunk ahelyett hogy keresgéltünk volna.
Kékesen ott ült Kati meg Bencus . Kati azt mondta, hogy már 20 perce ott van, Bence meg vagy 10 perce. Gézu meg Bence eléggé kivolt. Én teljesen jól éreztem magam, de amikor Kati közölte hogy induljunk, mondtam neki hogy jó hogy ő 20 perce itt ül, de én még csak most jöttem. Gyors zokni csere, meg vízfeltöltés és indultunk is.

Kékesről lefelé óriási meglepetés ért. Találkoztam az 1. osztályos napközis tanárommal:) Azért ez itt szörnyű volt lefelé, hogy őszinte legyek… Olyan óvatosan kellett menni, de lehet hogy csak én vagyok túl óvatos. Volt egy srác aki nekem úgy tűnt hogy elesett. Meg is kérdeztem tőle, hogy jól vagy? Erre a válasz az volt, hogy kicsit fáj a lába, ezért ilyen furcsa pozíciókba szokott pihenni…Hát jó…

Megint lemaradtam, és Galyatetőig csont egyedül mentem. A szörpis nagyon jó helyen volt. Galyatetőről telefonáltam, felhívtam apát,anyát, Gézát. Kiderült hogy már valami Mátra valahol járt, és megállt meg a cipője feltörte a lábát. Mondtam neki hogy várjon meg minket. Azt mondta, hogy a többiek 5 perce indultak el Galyatetőről. Gondoltam király vagyok. Itt megismerkedtem egy sráccal, aki adott a szőlőcukrából (:)), és elég sokáig együtt mentünk, egészes a teásig . Pestről jött, és mondta hogy 2 éve már volt, de akkor Mátrakerezstesnél kiszált. Szurkoltam neki, hogy most sikerüljön. Még most is teljesen jól voltam. Mátrakeresztesnél megvártak a többiek. Pisi , tea rövid pihenő, mert ők már ott voltak vagy 5 perce, ezért sürgettek engem…. Géza elég lassan jött… Hátrahagytuk… Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy otthagytuk, de azzal nyugtattam magam, hogy ők is ott hagytam engem. Na innentől kezdve együtt mentünk a többiekkel Mátrakeresztesig, elég feszített tempóba, és nem is esett jól… Ahogy elindultunk Mátrakeresztestől akkor ért oda a srác akivel Galyatetőn találkoztam, mondtam neki hogy hajrá, és úgyis utolér.
Gézu folyamatosan mondta, hogy jaj a Muzsla meg fogunk halni meg minden… Hát jó… De már csak az volt hátra. Folyamatosan számolgatták, hogy mennyi időnk van stb. Mátrakeresztesre 50 perc előnnyel értünk be. Még kékesen fogtunk 40 percet. Na elindultunk a Muzslára… Mondanom se kell hogy rögtön lehagytak. Nem baj. Mentem magamnak, és itt már rájöttem, hogy jobb ha egyedül megyek. Megismerkedet emberekkel, azok lelket öntenek belém, tartom velük a tempót stb. De ha a többiekkel megyünk csak rohanunk, meg számolják az időt. Ez nagyon idegesített. Nem mindegy?
Itt megint találkoztam két sráccal, akik megkérdezték, hogy jól vagyok-e mert olyan furcsán járok… Mondtam nekik, köszönöm igen… Egy darabig velük is együtt mentünk, de ők ,,csak” Hanákosok voltak. Egyre kevesebb kék füzetest láttam…
Már mentem jó ideje, amikor utolért a Galyatetős srác. Együtt értünk fel a Muzslára, ott vártak a többiek. Azt mondták 5 perce várnak. Jó.
Úgy látszik tényleg jobb ha megyek magamnak, nem vernek rám sokat így se.
Na amíg pihentem a Muzslán, Imi is felért. Na ezen is jól elcsodálkoztam, mivel ő még kb 7kor lehagyott… Hát jó. A többiek persze elkezdtek lefelé is rohanni. Minek?!?!
Én Imivel szépen lesétáltam,de amúgy se nagyon lehetett volna futni azokon a szűk kis kanyargós ösvényeken, meg persze tele is voltak.
Azt hittem, hogy ó király…Innentől már annyit megyek lefelé amennyit csak kell, úgyis csak lefelé kell menni, éjfélig is mennék lefelé. Hát maradjunk annyiban, hogy mire elértük a patakot, már baromi untam az egészet :)
Elértük a falut, és egy ház mellett Gézáék üdvözöltek, most értek be állítólag. Géza Mátrakeresztesnél kiszállt…Tényleg nagyon durva volt a lába…
Mi Imivel 12:04 alatt értünk be. Utána kis ivás, evés, az ivónál találkoztam a 2 Muzslás sráccal, gratuláltak. A Galyatetős barátomat nem láttam, de gondoltam beért ő is.
A többiek ideje 11:50 valamennyi lett. Bence teljesen ki volt bukva. Hányingere volt meg minden. Áldottam magam, hogy nem rohantam mindig utánuk. Nagyon jó volt.
Szóval jelentem hogy az időm 12:04, életem első Mátrabérce, és majdnem a legfiatalabb vagyok. Baromi büszke vagyok:)
Mára (szerda) az összes izomlázam elmúlt,ja és a lábamon semmi hólyag vagy akármi. Imádom a cipőm :)( Salomon XA Pro 3d ultra gtx és persze w.) Halál sok időt várta, rá de megérte.

Összegezve a dolgokat, nagyon sokat számít, hogy fejben mennyire vagy ott. Nekem most ez összejött. Nem tudom hogy ha jövő héten kéne csinálni menne e vagy sem. Hajlok afelé hogy nem. Nagyon sokat mondogattam magamban, hogy Zsófi csak a következő lépésre figyelj, oda rakd a lábad ,ez az gyerünk így tovább. Meg egy csomószor mondogattam magamba Into the Wildos részelteket is  A ,,versenyzők” kedvessége meg egyszerűen hihetetlen volt.

Remélem jövőre is!