MÁTRABÉRC '09

Kicsit régen írtam... Nem nagyon voltam olyan hűha helyen csak itt a Zemplénben. Tavaszi szünetben Pfalu, meg holnap is oda megyünk,de most viszünk bicajt is...Remélem jó lesz. Na de most szóljuk a Mátrabércről:

Mátrabérc 2009

Hűha. Életem első Mátrabérce, és második teljesítménytúrája… Talán kicsit erősre sikeredett a választás. Tavaly a Zemplén 50el kezdődött minden, ami amúgy nem is olyan sok.

Szóval már jó előre kinéztem hogy akkor Mátrabérc. Vagyis Hanák Kolos, de Gézu azt mondta hogy ha megyünk akkor menjünk a Mátrabércre. Hát ha ő mondja nekem jó. ’96ban már megcsinálta egyszer, gondoltam csak tudja mit beszél.

Legnagyobb gondom az volt, hogy hogy készüljek fel. Nem jártam minden héten a hegyekbe, de jártam futni. Azért azt se olyan halálosan, olyan 4km hetente párszor… Teljesen kétségbe voltam esve, hogy nem tudom hogy elégé fel vagyok e készülve. Nem is gondoltam, hogy mennyit fog majd számítani az hogy fejben hogy állok.

Pénteken indultunk itthonról, és Sirokon aludtunk, ahol kaptunk egy óriási alkoholos M betűt a kezünkre. Amikor lefeküdtünk nem is voltak olyan sokan a tornaterembe, de reggelre azért elég sokan lettünk. Az éjszakáról annyit, hogy elkelt a füldugó, és még így is kb. óránként felkeltem. Szerencsére a női mosdóban sosem volt sor.:)

Reggel fél 5 kor ébredés, be ki be ki pakolás, fogalmunk sem volt hogy mi kéne, mi nem mi lesz felesleges… Hát majd legközelebb jobban pakolok. Vittem 2 0,75st, 2 szendvicset meg egy rakat csokit. Legközelebb egy 0,75s , 1 pici szendvics, és pár csoki. A csoki 80%át hazahoztam….

Szóval a tornateremből busz elvit minket az állomásra, ott gyorsan leadtuk a papírokat ,és már majdnem rajt volt. Eléggé fáztam, de gondoltam úgyse tart sokáig… Hát nem is tartott. Max. 15 perc kellett, és már nem is fáztam.

A rajtál találkoztunk Sherlokkal meg Imivel, de külön indultunk el. Még itthon úgy terveztük, hogy majd lefelé futás felfelé kényelmesen, síkon pedig tempó. Hát maradjunk annyiban hogy a többiek nem nagyon ragaszkodtam ehhez, le is maradtam. Már az elején futottak síkon is,hát mentem én is. Egy darabig… Elég korán lemaradtam, és egyedül maradtam. Kezdtem rosszul érezni magam, hogy egyedül megyek. Kb. egy fél óra múlva, lövésem sincs hol, Gézáék megvártak, azt mondták, hogy vagy 10 perce várnak. Hát mondtam jó. A füzetecském és minden más ilyen infos papírom Gézánál volt, így sose tudtam pecsételni, vagy megnézni hogy hol járok stb…

8kor álltam meg pihenni meg inni először, aztán indultam is tovább, még egy fél csokit se bírtam megenni, de ezek az ízesített vizek szerintem nagyon jók. Jana Citromos 4ever
Aztán Kékesre menet, egyre rosszabbul éreztem magam, szinte a cél óra egyedül megyek, a többiek már biztos elhúztak, rám várnak… Pont jókor jött utánam 3 ,,bácsi’’, hallgattam mit beszélnek, kérdeztem tőlük mennyi van még Kékesig stb… Kicsit elkezdtünk beszélgetni, de jó volt mert így legalább tartottam velük a tempót, meg pont belekerültem egy kicsit nagyobb csoportba. Szerintem halál gyorsan mentem felfelé. Háromnegyed 10 körül bekapcsoltam a telefonom, hogy felhívjam a többieket, hogy merre járnak meg pecsételjenek nekem is, de mire tárcsáztam volna, megszólalt egy hang hogy szia Zsófi. Hát mondom hello Gézu , hát te? Kiderült, hogy ő is lemaradt a többiektől, és utolértem. Hát ez jól jött, legalább nem megyek már egyedül. Az a 3 srác már elszáguldott, mert nevezni akartak a Hanák Kolosra. Mi is úgy terveztük… Fel is értünk amúgy pont 10re, de nem tudtuk hogy hol kell nevezni, meg inkább ittunk ahelyett hogy keresgéltünk volna.
Kékesen ott ült Kati meg Bencus . Kati azt mondta, hogy már 20 perce ott van, Bence meg vagy 10 perce. Gézu meg Bence eléggé kivolt. Én teljesen jól éreztem magam, de amikor Kati közölte hogy induljunk, mondtam neki hogy jó hogy ő 20 perce itt ül, de én még csak most jöttem. Gyors zokni csere, meg vízfeltöltés és indultunk is.

Kékesről lefelé óriási meglepetés ért. Találkoztam az 1. osztályos napközis tanárommal:) Azért ez itt szörnyű volt lefelé, hogy őszinte legyek… Olyan óvatosan kellett menni, de lehet hogy csak én vagyok túl óvatos. Volt egy srác aki nekem úgy tűnt hogy elesett. Meg is kérdeztem tőle, hogy jól vagy? Erre a válasz az volt, hogy kicsit fáj a lába, ezért ilyen furcsa pozíciókba szokott pihenni…Hát jó…

Megint lemaradtam, és Galyatetőig csont egyedül mentem. A szörpis nagyon jó helyen volt. Galyatetőről telefonáltam, felhívtam apát,anyát, Gézát. Kiderült hogy már valami Mátra valahol járt, és megállt meg a cipője feltörte a lábát. Mondtam neki hogy várjon meg minket. Azt mondta, hogy a többiek 5 perce indultak el Galyatetőről. Gondoltam király vagyok. Itt megismerkedtem egy sráccal, aki adott a szőlőcukrából (:)), és elég sokáig együtt mentünk, egészes a teásig . Pestről jött, és mondta hogy 2 éve már volt, de akkor Mátrakerezstesnél kiszált. Szurkoltam neki, hogy most sikerüljön. Még most is teljesen jól voltam. Mátrakeresztesnél megvártak a többiek. Pisi , tea rövid pihenő, mert ők már ott voltak vagy 5 perce, ezért sürgettek engem…. Géza elég lassan jött… Hátrahagytuk… Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy otthagytuk, de azzal nyugtattam magam, hogy ők is ott hagytam engem. Na innentől kezdve együtt mentünk a többiekkel Mátrakeresztesig, elég feszített tempóba, és nem is esett jól… Ahogy elindultunk Mátrakeresztestől akkor ért oda a srác akivel Galyatetőn találkoztam, mondtam neki hogy hajrá, és úgyis utolér.
Gézu folyamatosan mondta, hogy jaj a Muzsla meg fogunk halni meg minden… Hát jó… De már csak az volt hátra. Folyamatosan számolgatták, hogy mennyi időnk van stb. Mátrakeresztesre 50 perc előnnyel értünk be. Még kékesen fogtunk 40 percet. Na elindultunk a Muzslára… Mondanom se kell hogy rögtön lehagytak. Nem baj. Mentem magamnak, és itt már rájöttem, hogy jobb ha egyedül megyek. Megismerkedet emberekkel, azok lelket öntenek belém, tartom velük a tempót stb. De ha a többiekkel megyünk csak rohanunk, meg számolják az időt. Ez nagyon idegesített. Nem mindegy?
Itt megint találkoztam két sráccal, akik megkérdezték, hogy jól vagyok-e mert olyan furcsán járok… Mondtam nekik, köszönöm igen… Egy darabig velük is együtt mentünk, de ők ,,csak” Hanákosok voltak. Egyre kevesebb kék füzetest láttam…
Már mentem jó ideje, amikor utolért a Galyatetős srác. Együtt értünk fel a Muzslára, ott vártak a többiek. Azt mondták 5 perce várnak. Jó.
Úgy látszik tényleg jobb ha megyek magamnak, nem vernek rám sokat így se.
Na amíg pihentem a Muzslán, Imi is felért. Na ezen is jól elcsodálkoztam, mivel ő még kb 7kor lehagyott… Hát jó. A többiek persze elkezdtek lefelé is rohanni. Minek?!?!
Én Imivel szépen lesétáltam,de amúgy se nagyon lehetett volna futni azokon a szűk kis kanyargós ösvényeken, meg persze tele is voltak.
Azt hittem, hogy ó király…Innentől már annyit megyek lefelé amennyit csak kell, úgyis csak lefelé kell menni, éjfélig is mennék lefelé. Hát maradjunk annyiban, hogy mire elértük a patakot, már baromi untam az egészet :)
Elértük a falut, és egy ház mellett Gézáék üdvözöltek, most értek be állítólag. Géza Mátrakeresztesnél kiszállt…Tényleg nagyon durva volt a lába…
Mi Imivel 12:04 alatt értünk be. Utána kis ivás, evés, az ivónál találkoztam a 2 Muzslás sráccal, gratuláltak. A Galyatetős barátomat nem láttam, de gondoltam beért ő is.
A többiek ideje 11:50 valamennyi lett. Bence teljesen ki volt bukva. Hányingere volt meg minden. Áldottam magam, hogy nem rohantam mindig utánuk. Nagyon jó volt.
Szóval jelentem hogy az időm 12:04, életem első Mátrabérce, és majdnem a legfiatalabb vagyok. Baromi büszke vagyok:)
Mára (szerda) az összes izomlázam elmúlt,ja és a lábamon semmi hólyag vagy akármi. Imádom a cipőm :)( Salomon XA Pro 3d ultra gtx és persze w.) Halál sok időt várta, rá de megérte.

Összegezve a dolgokat, nagyon sokat számít, hogy fejben mennyire vagy ott. Nekem most ez összejött. Nem tudom hogy ha jövő héten kéne csinálni menne e vagy sem. Hajlok afelé hogy nem. Nagyon sokat mondogattam magamban, hogy Zsófi csak a következő lépésre figyelj, oda rakd a lábad ,ez az gyerünk így tovább. Meg egy csomószor mondogattam magamba Into the Wildos részelteket is  A ,,versenyzők” kedvessége meg egyszerűen hihetetlen volt.

Remélem jövőre is!

Kényszerpihenő

-...
Múlthét hétfőn tollason kiment a bokám, Zsolt egy hónapos pihenőre ítlét...Majd szilveszterkor...
523

Is there anybody here? Guess not!

November 21-23. Újhuta Meteor ház. Pottyantós.

Pénteken olyan 4 körül indultunk itthonról Gézáékkaékkal, jött Bencus is . Kb. olyan 6ra értünk oda, este megjöttek még a többiek Gincsiék négyen meg Gézuék ketten.
Jó meleg volt bent, este még megnéztük a Fél Nelsont, meg ilyesmi, aztán aludtunk.Egy szobába voltunk mindannyian.
Másnap elmentünk túrázni, kicsit hideg volt kint, elmentünk Kerek-kőre onnan Sólyom kőre, ahol bouldereztünk egy kicsit, de úgy lefagyott a kezem,hogy kb. 10 perc mászás után tényleg semmit sem éreztem belőle, aztán elkezdett zsibbadni, bedugtam a polár alá, és olyan fájdalmas volt:)Aztán persze felengedett.Aztán már mentünk is vissza a házhoz, nem igazán mentünk aznap sokat max. vagy 5 órát.
Nem volt túl sok kajánk, meg a házba a víz se volt iható, szóval a kútra kellett járni, de a többiek elmentek szombat este és hagytak nekünk kenyeret meg egy kis ásványvizet.
Szombat este megfőztük a porkajákat, nézegettünk régi képeket amik nagyon jók voltak, volt hogy fel se ismertem az embereket ,de a végére már tényleg kezdem belejönni.
A zuhanyzó meg mosdó volt bent a házban csak a WC volt kint, és este pizsamában rohanok ki ,aztán sikerült odacsípni az ujjam valahova:)
Másnap elmentünk bicajozni, ami nagyon király volt.Az orrom már az 1.percben elkezdett folyni, és meg se állt addig amég vissza nem értünk a szállásra.
Azon az úton mentünk amin én legelőször. Újhuta-Kőkapu-ott az az állomás- valamilyen híd-( a múltkor itt tértünk el Gézával de most nem)- felmentünk valamilyen fennsíkra aminek most nem jut eszembe a neve-aztán István kúti vh-Mlaka-Újhuta.
Mire visszaértünk a lábujjam szét voltak fagyva a talpamra ahogy ráálttam nem is nagyon éreztem a dolgokat,de nagyon jó volt tényleg. Bencusnak olyan izé bicaja volt,eztért egy csomószor tolta de nem kellett rá sokat várni.
Mára elkezdett fájni a térem, de épp hogy csak érzem.
Jövőhéten is lehet megyünk ide, de lehet inkább nem megyek és majd megyek mászni...Nem tudom.
Sajnos slack már régen volt ilyen hidegben...

Hétvége

Jaj...
Szombaton 9kor elmentünk vonattal Tokajba, de már 3kor itthon is voltunk.Géza hozta az osztályát,tőlem meg senki sem jött,a szalagavatóra hivatkozva...Felmentünk a Kopaszra, aztán lefelé sütöttünk egy szalonnát, és jöttünk haza.Egy órával korábban értünk haza, mert elnéztük az időt...
Ma meg elmtnem Gézáékkal bicajozni...Rohadt fáradt vagyok,43 km et mentünk majdnem 6 óra alatt,az út 1/4én tolni kellett a bicajt, fáj mindenem.Mádon álltunk meg.Később majd leírom merrementünk...Most nincs erőm.Gaz,sár, ja és a rendőr is megállított.
Tanulnom kéne...

Tátra utáni hétvégén, elszaladtunk Tokajba szedni egy kis csipkebogyót. Teát akartunk belőle majd csinálni. Megmosni, kettévágni, kimagvalni ,megszárítani...Elég pepecs. Kb. mostanra száradtak ki,de tönkre összement,alig van egy befőttesüvegnyi. Fogalmam sincs hova tűntek...
Következő hétvégén szombaton, a szervezett túra, Hutákba mentünk, onnan Sólyom kő, Mlaka , Flórika. Ott sütöttünk egy kicsit, aztán foci és jöttünk vissza.
Másnap meg elmentem Gézával, ugyanoda, csak szedtünk jó sok somot. Kb. 2 óráig tartott mire összszedtünk két kis kosárnyit. Aztán meg elmentünk bicajozni, a Flórikától,Gerendás,Kőkapu,Forrásnál elmentünk egy jelzetlenre mármint ilyen újabbra ami aztán a sárgába csatlakozik be,onnan Mlaka és vissza Flórika.
Somból csináltam lekvárt, nagyon nagyon cukros lett, és nagyon kevés. Tea az isteni finom. akartam csinálni ma is ,erre kimegyek és meg van penészedve :S
Ennyit a bogyózásaimról:)

Tátra :)

Már régóta tudtuk, hogy szeptemberben lesz Tátra, mivel Bojti kérte meg Gézát a szervezéssel és túravezetéssel. A Rysy lett kitűzve. Sokáig nem tudtuk,hogy most hogy megyünk,aztán a végén anya nem jött én pedig Gézáékkal mentem. Jött Szilárd is.
Pénteken már nem mentem suliba,mert elméletileg olyan 9 kor indultunk volna Poprádra, amiből az lett hogy Géza felvett fél 10 kor, és még náluk voltunk vagy egy órát.
Poprádon szétnéztünk az ilyen hegymászós boltokban, de elég rossz idő volt, ezért semmit sem láttunk a Tátrából. Kajáltunk, aztán mentünk már a szállásra.
A többiek olyan 10 körül érkeztek meg,mi meg már vagy 5kor,filmeztünk meg ilyesmik, aztán este elmentünk Szilárddal egy kicsit felfedezni.

Szombaton fél 6 kor keltünk, az indulás pedig 6kor volt,majdnem el is tudtunk indulni időben.
Szokásos útvonal, elég jó időn belül elértünk a tóhoz, aztán jött a kiállós menet, a hágó aljáig, onnan pedig Kati Szilárd és Én maradtunk hátra,amiről azt hittem hogy fárasztó lesz, de nem lett,mivel nagyon sokszor megáltunk. Kati szédült meg fázott meg ilyesmik...Tényleg nagyon fújt a szél,de sütött a nap,meg hó se volt,csak pár hófolt már a háznál. Szóval gyakran megálltunk és ápolgattuk Katit...A láncos résznél Szilárd mondta neki,hogy forduljon vissza vagy várjon meg minket, mert nagyon szarul volt,de megígérte hogy a háztól nem fog tovább jönni...
2-3 ember visszafordult a láncnál,a többi továbbjött. Amúgy olyan 25en voltunk kb.
A lánc után a házig a kövek nagyon jegesek voltak, szóval csak óvatosan tudtunk menni.A háznál rendeltünk kávét Katinak meg teáztunk,a többiek már elindultak Gézával a csúcsra, amikor mi még Katiztunk Szilárddal,de aztán a következő hágónál beértük a többiekel, legalábbis a lassú részét.
Csináltam pár nagyon jó fotót.Szilárddal is tök jó elvoltunk. Beszélgetünk és egyszercsak Szilárd megszólal, hogy Anya te mit keresel itt?
Igen...Kati felöltözött( amit nem értünk az az hogy miért nem öltözött akkor amikor érezte hogy fázik?) és utánunk jött...
Baromisokan voltak a csúcson,de tényleg nagyon szép volt. Délre felértünk.Aztán lefelé természetesen lightosabbra vettük a dolgokat, de volt egy rész ahol Szilárdkámmal (mostmár csak így) előrafutottunk, és megvártuk a többieket egy nagy sziklánál. Szilárdka ment elől, és mire én is odaértem már mászott felfele...Hát jó...Menjünk.Mire felértünk akkor jutott eszünkbe hogy hogy fogunk lemenni?De volt időnk gondolkozni mert vagy 20 percet vártunk a többiekre.Nagyon szép volt minden onnan.
Leértünk a tóhoz,már éreztem hogy az orcám kicsit megprökölődött,ami most hámlik a legjobban:)És látszik a szemüveg nyoma:)
Este már baromi éhesen vltunk, de úgy volt hogy 7kor megyünk együtt enni...Amúgy oylan fél6ra értünk haza.Már számoltam vissza a perceket.
Lemegyünk a konyhába, és a tulaj férjével, ott spanolnak a magyarok,aztán elmegy a csávó, megint előjön mondja h menjünk vele.Legalábbis Gézának. Vitte a kocsihoz, Géza beszállt aztán intett nekünk is hogy menjünk.Na ott ülünk a kocsiba a csávó padlógázzal elindul,a kocsi alja koccan,de nekünk lövésünk sincs arról hogy hova megyünk.Satufék megáll a tegnapi kocsma-étterem előtt, berohan kijön azt mondta sájsze:D
Visszaszállunk bemegy egy másik étterembe, ott sokáig van és ahogy kijött fuck you.Tiszta piaszaga van már a csávónak.Elindulunk viszafelé. Megy 90el a kis utcán,ha valaki van előtt nyomja a dudát,megállunk a másik vendéglő előtt, bemegy a csávó,aztán másodjára csak kaptunk helyet...
Másnap (vasárnap) még elmentünk Stary Smokovecbe, rollerezni:)A Hrebienokkal felmész( 170 K) és rollerrel le (100K). Lenre az votl kiírva hogy a roller 11kor indul, pont jó volt mert 10:55kor értünk oda. Mire felmentünk a Hrebienokkal olyan 11:10 lehetett, erre odamegyünk és a csávó azt mutatja hogy 11:45kor kezdenek...Fasza...Várhatunk itt ebbe a hidegbe.Aztán megbkérdeztünk mégegyszer és akkor már azt mondta hogy 11:20:D
Elrajtoltunk.Nem túl kemények a kerekei, állva nem is megy gyorsan, guggolva nem tudtam irányítani, ezért olyan wczős állásülésben voltam,aminek az lett az eredménye hogy néha fel kellett állnom.:) Lefelé az aszfaltúton volt külön roller sáv. bár mindenki ott ment.Sok paraszt.
Háromnegyed úton, találkoztunk Géázékkal, lőtt pár képet, aztán lent megávrtuk őket.
Eperjesen bevásároltunk, vettem chilis csokit,ami egyszerűen csúcs:)
Aztán olyan 5körül értem haza.
Nagyon jó volt:)

:)

http://www.vibramfivefingers.com/products/products_classic.cfm
he is my baby